Háromévesek számolnak, négyévesek angolul tanulnak, míg az ötévesek már olvasnak. A szülők pedig büszkék, hiszen az ő gyerekük a legokosabb és legtehetségesebb. Mindenki a tökéletes, kitűnő tanuló, sportversenyeket nyerő és a zenében is jártas gyerekről álmodozik. A mai szülők egyszerre akarnak mindent és sokszor ezzel a nagy akarással ártanak a legtöbbet.Hol húzódik az egészséges határ? Mennyire terheljük gyerekünket? Az óvoda és iskola mellett hány különórára járassuk őket, úgy, hogy megmaradjon a gyerekkoruk is, és 25-30 éves korukra ne váljanak agyonhajszolt és kiégett felnőttekké?

A kisgyerekkori túlképzés áldozatai egyszerre elkényeztettettek és elhanyagoltak is. Elkényeztetettek, mert látszólag mindent megkapnak: egyik különóráról rohannak a másikra,  idejük percre pontosan be van osztva – ma már nemcsak az iskolásoké, hanem az óvodásoké is. De elhanyagoltak is, mert a szülők egyre kevesebbet foglalkoznak velük, kevesebb idő marad a játszótérre vagy az otthoni játékra. Hiába a legjobb szándék, sokszor éppen a túlhajszoltság miatt pecsételődik meg egy-egy gyerek sorsa.