Szüleikkel élő fiatalok, akik nem akarnak önálló életet kezdeni, nem vállalnak felelősséget semmiért: ők a harmincas tinédzserek. Ezek a fiatal felnőttek munkavállalás, otthonteremtés és családtervezés helyett még mindig főállású egyetemisták, nincsenek céljaik, jövőképük. Generációs népbetegségről van szó vagy csak egy újabb divathullámról? Hosszútávon, milyen társadalmi következményei lehetnek a Pán Péter szindrómának? Hiszen ez a gerenráció nem akar felnőni, nem tudnak tartós párkapcsolatot kialakítani, a gyermekvállalás kérdése még inkább háttérbe szorul. Egy olyan világban, ahol a társadalom folyamatosan öregszik, és évről évre egyre kevesebb gyermek születik.