A múlt században nagymamáink  egy olyan korban éltek, amikor a nőket ritkán engedték kísérő nélkül férfitársaságba, amikor a házasság köteléke szentnek és felbonthatatlannak számított. Elképzelhetetlen volt, hogy a nők karriert építsenek vagy akár szavazzanak. Az elmúlt száz évben gyökeresen átalakultak a férfi-női szerepek. Ma már senki nem csodálkozik azon, ha egy nő kemény férfikézzel irányít egy céget,  vagy ha egy férfi marad otthon a gyerekkel. De vajon meddig feszegethetjük ezeket a határokat? Tényleg ilyen világról álmodtunk? Miért jó, ha egyre több a csonka család, a férfias nő és a nőies férfi? Hová vezethet, hogy folyamatosan nő a szinglik száma?

A gazdasági növekedés, a fogyasztás és a teljesítmény fokozásának bűvöletében élő világ óriási terheket ró nőkre és férfiakra egyaránt. Nem csoda, ha egyre kevesebb idejük jut egymásra,  vagy ha kétségbeesetten próbálják megtalálni önmagukat, saját helyüket, szerepüket ebben az összekuszálódott világban.