Lábnyomunk a világban

Hétköznapi tevékenységeinkkel, szokásainkkal maradandó nyomot hagyunk a Földön. Azzal, hogy reggel felkapcsoljuk a villanyt, autóba ülünk, előre csomagolt, több ezer kilométer utaztatott termékeket vásárolunk. Egyáltalán nem mindegy hogyan bánunk természeti erőforrásainkkal, azzal az ökológiai kinccsel, amit tulajdonképpen készen kaptunk. A jövőben a fejlődést nem lehet a természeti erőforrások korlátlan felhasználásra  a kiapadóban lévő fosszilis energiahordozók kitermelésére, a talajok megújuló képességén túlmenő élelmiszer termelésre alapozni. De mégis miért bánunk ezekkel az erőforrásokkal ennyire pazarlóan?

Olyan ütemben használjuk tehát a természet erőforrásait, amivel a természet regenerálódó képessége nem tud lépést tartani, így most már a természet által felhalmozott tőkét éljük fel. A növekvő nyomás az élőhelyek pusztulásához, leromlásához vezet, és a biológiai sokféleség vissza nem fordítható pusztítását eredményezi. Mindez az élőlények sokaságának és magának az emberiségnek a jövőjét, jólétét is veszélyezteti.