Munka vagy segély? 2011-ben a magyar társadalom 2 százaléka, körülbelül 200 ezer ember élt szociális segélyből, nagyjából annyian, mint Debrecen lakossága. Generációk nőttek fel úgy, hogy senki nem dolgozott a családban, mindenki segélyből élt. Jövőkép hiányában a gyerekeket sem igazán ösztönözték a tanulásra. Ezeket az embereket próbálják most  visszavezetni a munka világába a közmunka programon keresztül, ami hasznos átmenetet képezhet  a munkanélküliség és a valós munkaerőpiaci igények között. Az új közfoglalkoztatottsági rendszer szerint,  aki nem végez egy évben legalább 30 nap közmunkát, az segélyt sem kaphat, kivéve ha munkaképtelen.Jogosan merül fel a kérdés a tartósan munkanélkülieket  vagy azokat, akik szinte soha nem dolgoztak vissza lehet-e vezetni a munkaerőpiacra? Tényleg lesz lehetőségük hosszabb távon  elhelyezkedni egy munkahelyen?

A közfoglalkoztatásra elkülönített központi forrásra önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, költségvetési szervek nyújthatnak be igényt. A közmunka lehet rövid távú részmunkaidős, napi négy órában legfeljebb négy hónapig, vagy hosszabb távú hat nyolc órás ezt maximum egy évig lehet igénybe venni. Eddig inkább a rövid távú, részmunkaidős konstrukcióban foglalkoztattak több embert, de a későbbiekben a teljes munkaidős foglalkoztatásra szeretnék a hangsúlyt helyezni.