Dédszüleink idejében természetesnek számított a többgenerációs együttélés. Az idősebb és fiatalabb generáció között nem volt ekkora szakadék. A nagyszülők a szülők és az unokák napi kapcsolatban álltak, támogatták egymást, még akkor is, ha az együttélésből konfliktusok is származtak. A társadalom változásai nyomán a nemzedékek közötti kapcsolatok is megváltoztak, nőttek a generációk közötti különbségek.

A család szerepe a  nemzedékek közötti kommunikációban, együttműködésben kiemelten fontos. Kutatások bizonyítják, hogy a nagyszülők és az unokák kapcsolatának meghatározó szerepe van a gyerekek személyiségfejlődésében, másfelől segíti az időseket aktivitásuk megőrzésében. Ha nincs meg a generációk közötti kapcsolat az veszélyezteti a társadalmi összetartozást.