Túlhajszoltság, depresszió, rohanás – ez jellemzi sokunk mindennapjait. A munka mókuskereke és javarészt a pénz mozgatja életünket, választásainkat, döntéseinket. Egyre többet dolgozunk, miközben egyre kevésbé figyelünk oda környezetünkre, szeretteinkre és önmagunkra. És ez nem csak magyarországi jelenség: Japánban és az Egyesült Államokban a például fizetett szabdság messze alatta marad az európai vagy magyarországi átlagnak is.

http://youtu.be/qU6ym6OBV6s

Amikor pénzünket bankba tesszük, elvárjuk, hogy a bank kamatot fizessen érte. A bankok, a cégek tulajdonosai pedig azt, hogy a bankjuk, cégük nyereséget termeljen – minél többet, annál jobb. A nyereség nagysága nagyrészt azon múlik, milyen hatékonyan, mekkora költséggel működik az adott vállalat. A profit növelésének és a költségek leszorításának egyik elterjedt módja pedig a dolgozók létszámának csökkentése. Racionalizálás, átszervezés, leépítés, kiszervezés – hívhatjuk sokféleképpen, ám ez a lényegen aligha változtat: ugyanazt a mennyiségű munkát kevesebb embernek kell elvégeznie. Ez persze az egy főre jutó munkateher növekedésével, túlórázással, a szabadidő vagy szabadság feláldozásával jár.