Ösztönöz – számon kér, dicsér- kritizál, bátorít – megdorgál- egy szóval tanít. Azonban az edző nemcsak képez, hanem nevel is. Éppen ezért e hivatás felelősségteljes feladat és nagyon fontos a tréner és a tanítvány közti bizalom. De vajon mindez tanulható-e? Kikből lehetnek jó tanítók a sport területén? Valójában igényel e képzést e terület?

Szent-Györgyi Albert szavai ma is megfontolandóak: miszerint „A sport a test útján nyitja meg a lelket. A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze.  A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma… A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a „fair play”, a nemes küzdelem szabályaira.”