Nagyvárosokban, aluljárókban, szinte mindenhol találkozhatunk olyanokkal, akik lakás és munkahely hiányában az utcán élik mindennapjaikat. Ők azok, akik a társadalom perifériájára szorultak, önhibájukból vagy önhibájukon kívül hajléktalanná váltak. Sokan elfordulnak észre sem veszik őket, míg mások aprópénzzel segítenek. A nagy ellátóközpontok vagy segélyszervezetek naponta osztanak meleg ételt a rászorulóknak.A hajléktalanság nemcsak a lakás, otthon hiányát jelenti, sokkal inkább egy olyan állapot, amely az életforma minden területére hatással van. De mennyire felelős a társadalom ezekért az emberekért? Valóban tudjuk őket segíteni, van kiút a hajléktalanságból? Tudnak ezek az emberek integrálódni a társadalomba és a munka világába?

A hajléktalanság magyarországi megjelenése sokak szerint a rendszerváltással van szoros kapcsolatban. De tény az is, hogy hatékony megelőzés hiányában a rendszerváltás óta eltelt 20 évben tovább nőtt a hajléktalanok száma, különösen a vidéki nagyvárosokban robbanásszerű a változás. Hivatalos adatok szerint körülbelül nyolc ezer hajléktalan él Magyarországon, de a hajléktalan ellátásban dolgozók szerint ennél sokkal többen körülbelül harminc ezren lehetnek.