Az akvapónia organikus rendszer olyan önálló ökoszisztéma,  amely a haltenyésztést ötvözi a vízkultúrás növénytermesztéssel. A technológia korántsem új keletű, hiszen már  „Szemiramisz függőkertje” is az akvapónia elvén működött,  az aztékok pedig a tavak vizén lebegő tutajokon termesztettek növényeket.  Az eljárás az intenzív haltenyésztés és a hidropóniás növénytermesztés előnyeit ötvözi: a növényeket agyag granulátumba ültetik,a halakat tartályokba telepítik, melyből aztán a vizet a növények alatt áramoltatják. Öntözésre és gyomirtásra nincs szükség, és a rendszer minimális hozzáértéssel is könnyen üzemeltethető.

A környezetbarát, mindössze kevés víz hozzáadását igénylő rendszerben elsősorban zöldségeket és fűszer-növényeket lehet termeszteni, de  bazsalikom és mentafélék, sőt  akár banánfa is megél  benne. A halfajok tekintetében kisebb a mozgástér,  csak a hőmérséklet ingadozásra nem érzékeny fajok tenyészthetők, mint például a nílusi tilápia. Az akvapónia egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a folyamat nagy mértékben önszabályozó, ezért könnyű vele kísérletezni. A legegyszerűbb kirakni egy hagyományos akváriumot az ablakba, fölé tenni néhány kaviccsal töltött virágcserepet és átszivattyúzni azokon az akvárium vizét.